A hatvanas-hetvenes évek Budapestjének ellenkulturális közegében működő Dohány utcai lakásszínház sokak számára városi legendákból, fényképekről, írásokból ismert – másodkézből, töredékesen. A leginkább spontán, alkalomról alkalomra változó előadások fotografikus rögzítése lehet az egyetlen, ami „képet ad” ezekről az eseményekről, helyszínekről és a résztvevőkről – tudva, hogy ez szükségszerű konfliktusban áll a rögzítettségtől távol maradni szándékozó alkotói magatartással. Az előadásokat megörökítő fotográfusok attitűdje nem a kívülálló megfigyelőé – e szabadsághiányos közegben ez nem is lett volna fenntartható –, mindannyian barátok, résztvevők, a „második nyilvánosság szereplői”.
1972-re a nyilvános játszóhelyek elérhetetlenné váltak a Halász Péter, Koós Anna és Breznyik Péter alapította színházi együttes számára. Tevékenységük folytatására két lehetőség kínálkozott: vagy a magánlakás (Halász és Koós Dohány utcai lakása) vagy, kisebb részben, a természet (napokra a Szentendrei-sziget vagy a balatonboglári kápolna és környéke) vált játszóhelyükké, így kerülhettek a hivatalos szervek vizsgálati terepétől kijjebb.
1976-ban az alapítók elhagyták az országot, először Párizsban telepedtek le, majd New Yorkban Squat Theatre néven folytatták a munkát.
Lakásszínház (1972-1991) Epizódok a Dohány utcai lakásszínház (1972-76) történetéből
Lakásszínház (1972-1991) Lakásszínház (1972-1991)