Barta Mária: Korai munkák
Barta Mária művészetét tárgyalva gyakran
találkozhatunk a “rejtőzködő” jelzővel. Életművének korai szakasza
azonban a magyar avantgárd művészet történetének egy olyan fejezete,
mely rávilágít arra, hogy lehetnek még a korszaknak feltáratlan,
izgalmas töredékei.
Életműve fragmentáltan maradt fenn, az
1920-as, külföldön (Bécs, Párizs, Olaszország) töltött évek munkáit csak
alig ismerjük. A Budapestre való visszatérés, az 1920-as évek vége és az
1930-as évek kezdete azonban fordulópontot jelent e tekintetben:
egyrészt a korábbiakhoz képest ezekről az időszakokról sokkal nagyobb
mennyiségű anyag maradt fenn, másrészt Barta Mária életművében egy
különleges korszak vette kezdetét a kollázs műfajának
megjelenésével.
A korábbi késő szecessziós hatásokat és a naturalista
személetet felváltotta a formai redukció és stilizáltság, valamint a
kollázstechnikával való kísérletezés rövid, de annál termékenyebb
időszaka.
A kollázskészítéssel – az „ollóval rajzolás” (Henri
Matisse) technikájával – eredetileg az avantgárd irányzatok
kísérleteztek. Az új műfaj az egész 20. században népszerű maradt, a
magyar művészetben Kassák körében jelentek meg első példái. Barta Mária
kollázsművészete a Bécsben, Párizsban, Olaszországban töltött 1920-as
évek benyomásait viseli magán, és több szálon is kapcsolódik az európai
művészet 20. század eleji progresszív tendenciáihoz. Formanyelvének és
színvilágának kialakulásában felfedezhető Matisse Tánc (1910)
kompozíciójának hatása, és a táncmotívum különböző variánsai
végigkísérik ezt az alkotói periódust.
A kollázsok között
rengeteg darab tanúskodik arról, hogy a táncmotívumon kívül Barta Máriát
élénken foglalkoztatta az egzotikus népek mozgás- és tárgykultúrája is.
Ez szintén bizonyíthatja kapcsolódását a progresszív irányzatokhoz,
melyeknek képviselői ugyanilyen nagy érdeklődéssel fordultak a téma
felé. Arctalan alakjai különböző rítusokat járó, felemelt karú figurák,
akik gyakran önmaguk negatívjaként is visszaköszönnek a képen, az
ismétlődéssel a mozgás, a tánc ritmikusságát felidézve. Tovább fokozza a
hatást a különböző maszkokkal való játék, melyek hol az archaikus
rituálék, hol a modern jelmezbálok világát idézik fel. Az elnagyolt
kivágású figurák gyakran elképzelt, meseszerű környezetben, vagy pusztán
jelzésértékű terekben lebegnek, mindig a kompozíció központi motívumára
irányítva a figyelmet.
A kollázsok főként élénk színű, monokróm
színes papírok felhasználásával készültek. A különböző anyagokkal való
kísérletező módszer eredményeként azonban néhány képen megjelennek
dekoratív, fémes hatást keltő, fényes sztaniolpapírok is, valamint
textilből készült kivágások.A másik jelentős műcsoportot az olajképek
képezik, amelyek érdekessége, hogy szervesen kapcsolódnak a papírmunkák
kollázstechnikájához, Barta tulajonképpen átültette a már ismert
kompozíciós formákat és motívumokat vászonra, és a festészet eszközeivel
törekedett hasonlóan fragmentált, sematikus, stilizált látványvilág
létrehozására.
A kiállítás és a katalógus a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával
jött létre.
