Kluger Zoltán: Berlin-Palesztina (1928-1958)
Megnyitó: 2019. november 27. 18 óra
Megtekinthető: 2020. január 31. Kedd-péntek 14:00-18:00
Kluger Zoltán (1896-1977) Kecskeméten született fotóművész pályája kezdetén eltöltött néhány, későbbi munkásság tekintetében jelentős évet Berlinben azonban 1933-ban Palesztinába menekült, és itt is telepedett le a következő évtizedekben, elszigeteltté válva az amerikai, és nyugat-európai művészeti központoktól. Ennek a körülménynek köszönhetően életműve hosszú időre kikerült a fotóművészet fókuszából. A kiállításon bemutatott képek munkásságának korai, berlini, (1928-1933) és későbbi palesztinai (1933-1958) periódusából jelenítenek meg részleteket.
A berlini időszak bemutatott fotói Kluger egyik legjelentősebb ügyfele, Erich Mendelsohn német expresszionista építész megbízásából készültek. A fotók Mendelsohn építészeti makettjeit, és azok elkészülési folyamatát örökítik meg, “Die Wirklichkeit in Miniatur” (A valóság miniatűrben) címmel. A sorozat közzépontjában a modellezés, mint a tényleges építészeti kivitelezést megelőző legfontosabb lépcsőfok áll, melynek kulcsszerepe van abban, hogy a megvalósuló épület minden hibától mentesen kerüljön megépítésre. A fotókon maga Mendelsohn is szerepel saját terveinek modellezése közben. Kluger Berlinben ismerkedett meg a korabeli művészet, a fotó, a grafika legmodernebb törekvéseivel, az itt töltött rövid idő jelentős befolyást gyakorolt sajátos látásmódjának kifejlődésére.
1933-ban Palesztinába érkezve rövid időn belül az egyik legfoglalkozotatottabb fotóriporterévé vált, az Orient Press Company elsőszámú fotográfusaként az országot járva egy születőben lévő nemzet eseménytörténetét örökítette meg. Felvételeinek témái a városi és vidéki fejlődés, a szociális, gazdasági, ipari, infrastrukturális változások, a munka, a migráció, és a mindennapi élet mometumai. Az izraeli államalapításig (1948) bezárólag tartó periódus közzéppontjában az utópisztikus, cionista jövőkép embere áll, aki rendíthetetlenül az új haza megteremtésén fáradozik. Kluger azonban fenntartásokkal kezelte az új emberideál megörökítését, tanúja volt annak, hogy a képeken megjelenő mosolyok és elszánt, jövőbetekintő pillantások mögött rengeteg viszontagság rejlik, amelynek köszönhetően munkásságának évei végig belső vívódással teltek szakmai sikeressége ellenére, a megbízói elvárások és saját törekvései között, miszerint őszinte és emberi pillanatokat szeretne megörökíteni. Szenzitív, antropocentrikus látásmódja, modern, konzisztens fotográfai nyelve végigkísérte pályáján. 1958-ban New York-ba költözött, és ott élt haláláig, fotóriporteri munkájával felhagyva saját fotóüzletét irányította.
Munkái több nemzetközi kiállításon szerepeltek a harmincas években, Párizsban, Bécsben, Londonban, azonban halálát követően a különböző izraeli intézmények között szétszóródott életmű periférára került. Újrafelfedezésére csak a kétezres években került sor, fotóiból elszőször 2008-ban rendezett önálló retrospektív tárlatot az Eretz-Israel Museum Tel-Avivban.