The Fun Never Sets
Rajk László, Schmied Andi és Trapp Dominika kiállítása
2018. június 25 - 2018. július 31.
Egy soha meg nem valósult épület makettje, egy sokáig üresen álló bevásárlóközpont újrarendezése Kínában és álomszerű tájképek képzeletbeli helyekről: a Trapéz kiállítása három művész munkáján keresztül vizsgálja az emberek és a tér kölcsönhatásait. Ezeken a helyeken a játékosság, a kreativitás és a kellemesen eltöltött idő felülírják a szabályokat, rámutatva az épített környezet által kínált szabadságra.
Dongguan egy Kína déli részén fekvő város, lakói nagyrészt alacsony jövedelmű, bevándorló munkások. Ebben a környezetben épült fel a világ legnagyobb bevásárlóközpontja, a South China Mall. Bár a bérleti díjak folyamatosan csökkentek, a hatalmas komplexumban – ahol akár a velencei Rialto híd másolata alatt is átgondolázhatunk – nem sorakoztak a bérlők.
Schmied Andi 2014-ben látogatott el az akkor már évek óta kihasználatlan bevásárlóközpontba: fotóin a hely akkori állapota elevenedik meg. Egy elhagyott könyvesbolt bútorait felhasználva a folyosókon rendezett be nappalira emlékeztető tereket, ahol akkor még csupán pár biztonsági őr lézengett. Néhány évvel később egy felújítás hatására az épületet üzletek és vásárlók kezdték el benépesíteni. A kiállításra készült kiadvány a South China Mall újranyitását ünnepli.
Trapp Dominika munkáiban a tudat belső világát térképezi fel: festményein fantázia szülte helyeket látunk, befejezetlen épületeket és misztikus hegyeket. Az út során az ismeretlent, a valóság különböző rétegeit, saját magunk megismerését kutatja. A képeken megjelenő tájak érzelmi állapotokat tükröznek, azokat az érzéseket, amelyekkel a külvilághoz kapcsolódunk.
"Az önismereti zarándoklat során nem sífelvonóval jutunk fel a kiszabott misztikus hegy tetejére. Vihetünk forralt bort áldozati ajándék gyanánt a hegyek istenének, de a felvonóra váltott jegyünk közben majd' átégeti az overálunk belsö zsebét. A bölcs disznó, ha tisztulni kíván, a sárba merítkezik. Dominika a hegyről szégyenletesen lefelé bucskázva azon tünödik: ha ennél lejjebb, akkor hova? Végül a környezö lápvidék fogadja magába e tévelygö gyermeket.” – írja Trapp Dominika a sorozatról.
Az orosz konstruktivizmus formanyelve és a radikális eklektika jellemzi Rajk László munkáit. Kísérleti projektjeiben az építészet határait feszegeti: különböző stílusokat halmoz egymásra, létező rendszereket bont elemeire, majd újra összerakja őket a saját szabályai szerint. 2002-ben pályázatot hirdettek a budapesti Graphisoft parkban megvalósuló konferenciaközpont megtervezésére, amelyre Rajk a fehér, lebegő épület tervét nyújtotta be. A formabontó, játékos épület azonban soha nem valósult meg, az elképzelést a makett illetve Haraszti Miklós és Konrád György pályázathoz készült szövege őrzi.
