DAMIR OČKO: PSST
2013. 03. 27 – 2013. 04. 30.
Örömünkre szolgál, hogy Damir Očko
(1977, Zágráb) horvát képzőművész első önálló magyarországi
bemutatkozó kiállítása a TRAPÉZban kerül megrendezésre. Damir Očko a
kortárs horvát képzőművészet ünnepelt sztárja, napjaink egyik
legismertebb kortárs horvát képzőművésze. 2003-ban fejezte be
tanulmányait a zágrábi Művészeti Egyetemen. 2007-ben a helsinki HIAP
rezidens művésze volt, 2008-2009-ben az Akademie Schloss Solitude
ösztöndíjasa. Önálló kiállításai eddig olyan nagy presztízsű
intézményekben kaptak helyet, mint a Palais de Tokyo, az Yvonn
Lambert Gallery, a Kunstverein Leipzig vagy a Kunsthalle Düsseldorf.
Művei megtalálhatóak a Fondation Louis Vuittonban, a Le Plateau
FRAC-ban, a Centre National des Arts Plastiques-ban (CNAP), valamint
a MUDAM Luxemburgban.
A Trapéz terében megvalósuló PSST című
kiállítással Damir Očko a nyelvi fordulatok, torzítások és csavarok
felfedezésére invitál bennünket, hogy rámutasson a beszéd poétikai
és zenei jellemzőire a hang és a kép dimenzióinak integrálásával. A
kiállítás tizenkét fotókollázsból és egy hanginstallációból áll
össze. A fotókollázsok részben stancolt, részben illesztett
elemekből, mondattöredékekből és egyéb absztrakt és geometrikus
formákból állnak össze, miközben az alapot elsősorban a művész saját
kézfejét ábrázoló és enteriőrökről készített fotók adják. A V alakú
installáció a 2012-ben a Palais de Tokyoban bemutatott* Očko-féle
térelemhez hasonlóan egy hanginstallációt foglal magába, amely a
fotókollázsok alapját is adó Psst! és Hush! hangutánzó szavakkal
operálva alakul kakofón zenei kompozícióvá utalva azokra a
szituációkra, amikor valakit csendre intünk vagy éppen
szövetségesként magunkhoz hívunk. Očko munkamódszere transzparens:
anyagok, vagy téma után kutatva csendes és láthatatlan elemeket
használ fel műveihez, amelyeket hallhatóvá és láthatóvá alakít
poétikai, politikai és teoretikus gesztusok segítségével.
„A zene és az irodalom gyakran a
művészete szolgáltalában áll … kiindulási pontként a flmjeihez,
rajzaihoz, művészkönyveihez és installációihoz. A szituációk és
idézetek minden esetben puszta kezdőpontok egy kiránduláshoz egy
metaforikus birodalomba. Az utazás egy specifkus, konkrét területről
indul és egy meghatározhatatlan zóna felé halad azáltal, hogy mellőz
minden egyértelműt és lefordítja egyedi művészeti idiómává. Ez a
fajta elméleti megközelítés, amit a szimbolizmus és a pittura
metafsica közé helyezhetünk el, már önmagában is túlságosan jól
refkeltált és tréfás ahhoz, hogy visszaállítsa a pátosz és az általa
keltett távolság közötti egyensúlyt”**
*Damir Očko – The kingdom of glottis, Palais de Tokyo, Párizs, 2012. 10.17 – 2013.02.11.
**Damir Očko – On Ulterior Scale, Magdalena Holzhey írása, az esszé Damir Očko – On Ulterior Scale, Kunsthalle Dusseldorf, 2011 című kiállítás katalógusában jelent meg