Újrakezdett helyek
Erdei Krisztina, Puklus Péter, Schmied Andi és Szász Lilla kiállítása
Megnyitó: 2016. november 22, kedd, 18 óra
Megtekinthető: 2017. január 6-ig
A kiállítás témája a jövőnek, ha nem is a halhatatlanságnak, de egy belátható, stabil állapotnak készült építmények és a jelen esetlegességeinek találkozása. Tereink – legyenek azok épületek, utcák, városok – folyamatosan átíródnak, változnak az idővel, a politikai akarat változásával, koptatják és újraírják őket a mindennapok és a történelem eseményei.
Lényegi részük ez; sokszor nem emlékszünk arra, milyen céllal, milyen politikai vagy társadalmi környezetben született egy épület, alakult ki vagy semmisült meg egy közterület, kinek a személyes tere volt egy ház, egy szoba; milyen történeteket élt meg és melyekről hallgat.
A kiállításon bemutatott fényképek ilyen eltűnőben lévő történeteknek erednek utána, azt a pillanatot ragadják meg, amikor még látható a múlt a jelenben, amikor még nem olvadtak össze az emlékezet rétegei. Újrakezdett helyeken járunk, háborúk, rendszerváltások, gazdasági krízisek után, de már sima terepen, ahol működik az élet, nő a fű.
Erdei Kriszta képein a Krím félsziget tengerpartján a helyiek félbe maradt építkezések és hatalmas beton hullámtörők között töltik a nyarat. A képek a Krím Oroszország általi annektálása előtt készültek, mégis, nehéz nem a pár évvel későbbi eseményeket idelátni. Nem háborús övezet ez, békés nyaralóhely inkább, amely múltja árnyékában és jövője fényében él, szinte megmagyarázhatatlanul békés életet.
Az egykor Kiskundorozsma határába tervezett, torzóként maradt benzinkutat hasonló természetességgel – és szükségszerűséggel – hasznosították újra a helyiek, mint ahogy az alföldi gémeskút mellé átjátszó-antenna települt. Nincsenek érinthetetlen helyek, minden másképp van, mint ahogy számítanánk rá, és ez ad valamiféle könnyűséget a képeknek – még akkor is, ha ez csak a második gondolatunk lehet abban az esetben, ha ismerjük a helyek történetét.
Szász Lilla Napfürdőzők című sorozata a szentpétervári Péter Pál erőd oldalában tavasztól őszig napozó helyieket örökíti meg. Együtt-egyedül pihenő embereket a börtönkén is működött, hatalmi szimbólumokkal terhelt épület árnyékában. Ez az árnyék teszi olyan nehézzé a képeket, az önmagukat feltáró testekre nehéz nem kiszolgáltatottakként tekinteni, pedig az itt látható emberek éppen szabad akaratukból, és meglehetős öntudattal függesztik fel a köztéren való megjelenéssel kapcsolatos domináns elvárásokat és teremtenek helyettük újakat, a közösség által jóváhagyva.
Jing Jin City egy Pekingtől nem messze található luxusváros, ahol a villák zömét a helytelenül felmért beruházás kudarca miatt félbehagyták, így a mesterséges környezetben kialakított hely a tervezhetetlenség szép példája lett. Biztonsági őrök és kertészek vették használatba az üres, sokszor épp hogy szerkezetkész épületeket, az élet jele mindenütt fellelhető, de nem ott, ahol várnánk. Schmied Andi a helyszínen talált anyagokat használva jeleket hagyott a városban – amelyek éppoly természetességgel olvadtak a változatlan tájba, mint az összes többi, első látásra meglepő torzó, eszköz és anyag, a félbehagyott történet kulisszái.
Átfogalmazott műtermi hulladékok, emlékmű-maketté alakított talált tárgyak, berendezett helyek, amelyek éppolyan eséllyel lehetnének valóságosak, amennyire nem azok: Puklus Péter fotóin a helyek kijelölt, megtervezett, konstruált jellege kerül előtérbe. A kollektív és a személyes emlékezet metszetében Puklus helyeket teremt, múlttal, amely ismerős ugyan, de fellelhetetlen.