F A L L I N G S T O N E P R O V E S
M i k k o K u o r i n k i
2 0 1 5 . 0 5 . 1 2 - 2 0 1 5 . 0 6 . 1 9 .
Kurátor: Puskás Ili
A finn művész először állít ki Budapesten. Korábban Hágától Szöulig, Londontól Sao Pauloig számos intézmény meghívásának tett már eleget. Művei többek között a Kiasma (Helsinki) és a Nomas Foundation (Róma) gyűjteményben szerepelnek. A májusi kiállításon olyan művek debütálnak, melyek a művész Magyarországon észlelt impulzusait sűrítik magukban.
Mikko Kuorinki munkáiban a világ megértését kutatja, és a helyünket deríti fel benne. Gyakran nyúl talált látványokhoz, tárgyakhoz és szavakhoz, hogy az egyén és a fizikai valóság viszonyát feltárja. Ezeken a fragmentumokon át ragadja meg, mintegy naplózza környezetét. Kuorinki számára a művek anyaga nem szimbolikus, hanem tényleges, konkrét.
Korábban erősen foglalkoztatta a tömörítés: olyan esszenciális műalkotások létrehozása, melyek elemi egyensúlyban vannak. A cél az volt, hogy sem elvenni belőlük, sem hozzájuk tenni ne lehessen.
Jelenleg a bolyongás Kuorinki művészi praxisának egyik központi módszere. Ez ugyanúgy jelent kószálást a fizikai térben - például egy ismeretlen város utcáin -, mint végtelen barangolást az interneten. A látszólag céltalan sodródást ugyanakkor éles megfigyelés vezérli, valamint az örök érdeklődés a környező világ és jelenségei iránt. Műveket indukáló ingereket bárhonnan képes kivonni: a kortárs költészettől az edzőterem felszerelésének esztétikáján át a zen meditációig és az amerikai sitcomokig.
Mivel a kiállított installációk töredékekből épülnek fel, késztetésünk narratívát rendelni a látványhoz. Így vagyunk huzalozva; az elme kapcsolatokat, összefüggéseket keres, hogy magyarázattal állhasson elő. Mikko Kuorinki belátja, hogy ezt a működést nem lehet meggátolni, azonban senkit sem biztatna erre. Munkái nem megoldandó kirakósok.