L A K N E R L Á S Z L Ó
R E F E R E N C I Á K – K O N C E P T U Á L I S M Ű V E K 1 9 7 0 - 1 9 9 6
2 0 1 4 . 0 4 . 1 5 – 2 0 1 4 . 0 5 . 2 3 .
Lakner László a magyarországi konceptualizmus meghatározó alkotói közé tartozik, fotórealista festményeivel párhuzamosan 1968 és 1974 között (1974-es németországi emigrációjáig) jelentős konceptuális műveket is alkotott. Ez a kiállítás egy szűk tematikus válogatást mutat be Lakner több mint száz művet számláló konceptuális tevékenységéből, elsősorban olyan műveket, amelyek szemiotikai és nyelvfilozófiai kérdésekkel, illetve a vizuális költészettel hozhatók összefüggésbe, miközben „proteszt művekként” a korszak aktuális társadalmi viszonyaira is reflektáltak. Lakner korai konceptuális korszakát a „hosszú hatvanas évek” tudományos feldolgozása és újraértékelése, illetve a korszak kelet-európai művészetének nemzetközi felfedezése okán egyre nagyobb érdeklődés övezi. A társadalmi érzékenységet mutató, ugyanakkor komplex filozófiai és lingvisztikai kérdéseket vizsgáló, olykor a humort, a játékosságot, az iróniát sem nélkülöző művek negyven év távlatából sem veszítettek semmit frissességükből, aktualitásukból. Most a TRAPÉZban kiállított ritkán látható művek egy újabb szemszögből mutatják be az elsősorban festőként ismert művész konceptualista oldalát.
A művek egy része szerepelt 1972-ben a varsói Foksal Galéria magyar neoavantgárd művészeket bemutató kiállításán. A szöveg alapú konceptekhez a galéria előterében két fotómű is kapcsolódik (Én egy közülük, 1970 és a Milói vénusz – Két láb a „Referenciák” sorozatból, 1971), amelyek az identitás és az (ön)referencialitás kérdéskörét vizsgálják.
Jelentőségéhez mérten eddig kevés figyelem esett az elsősorban festőként közismert Lakner életművének erre a fontos periódusára, holott Lakner önmagát is elsősorban „konceptuális festőnek” tartja. És nem csak e korszakbéli, de későbbi festményeit is összefüggésbe hozza konceptuális tevékenységével: a kiállításon két mű, az 1989-96-ban készült Kukurikú című festmények szolgáltatnak erre példát.
Ugyancsak látható lesz a kiállításon a művész olvasmányélményeiből és költészeti tevékenységéből táplálkozó, Lakner festészeti munkásságának kiterjesztéseként is értelmezhető művek egyik jelentős darabja, a Citátmű, Ludwig Wittgenstein többnyelvűen című 1971-es szitanyomat is, amelyen a híres wittgensteini mondat olvasható: „Amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell”. A négy részre osztott, függőleges – „boundary” feliratú – vonalakkal elválasztott mondat egyes szakaszait különböző nyelveken idézi Lakner. A művön, ahogy Fehér Dávid fogalmazott, „a nyelvbezártság egzisztenciális tapasztalata […